Ed Miller - Noted Poker Authority

Néhány játékosnak megvan az az előnye a játékban (vagy akár lehet ez a hátránya is), hogy ugyanazokkal a játékosokkal játszik újra és újra. Lehet ez akár egy otthoni játék mindig ugyanazzal a 8 emberrel hetente, vagy egy orrvérzésig tartó online játék, ahol csak egy-két tucat szereplő cserélődik. A póker mindig más-más játékká válik, mikor mély tapasztalatokat szerzel az ellenfelekkel a játékban.

A legtöbben közülünk rutinszerűen játszunk az új arcokkal, nem igaz? Bizonyára megismersz néhány embert online, de egy netes alacsony vagy közepes alapú játékban mindig fogsz találni ismeretleneket az asztalodnál.
A siker titka ezekben a játékokban abban áll, hogy olyan hamar kell ráérezned a játékstílusukra, amennyire csak lehetséges. Így, amikor egy kritikus leosztásba keveredsz velük még az elején, lesz már némi információd, ami segítheti a döntésedet.
Nos, mindezekhez kapcsolódik „thatjimguy” kérdése:

Ed, ez előző postodban említetted, hogy nálad egy session nem tart tovább négy óránál élőben, és két óránál online. Lenne néhány kérdésem erről.

1. ) Ed, felteszem te magasabb alapon játszol, hogyan tudod mégis hamar felmérni az ellenfeleidet?
2. Mikor jó asztalhoz csöppensz és jól is megy a játék, ott maradsz addig, míg ki nem folyik a szemed, vagy lelépsz amikor kicsit megakadsz és érzed, hogy már nem vagy 100%-on?
Mikor felméred őket, az úgy megy, hogy minden játékost külön megfigyelsz (mondjuk, mikor passzolnak, mennyire lazák/feszesek preflop, aztán arra figyelsz, hogy mennyire passzívak vagy agresszívak postflop?) Vagy ez egyfajta megérzés, ami a játékosok tanulmányozásával jön?

Mi a helyes módszer egy játékos megfigyelésére? Hogyan tudod megkülönböztetni a rossz játékost a jó játékostól, aki éppen csak stratégiát váltott?

Ha megjegyzed a licitálási mintákat, mondjuk egy SH játékban, hányszor kell ismétlődnie egy mintának ahhoz, hogy elkönyveld a játékos sajátságaként?

Nos. Az egyik kérdésed elüt a többitől, erre gyorsan tudok válaszolni. Természetesen, amíg a játék jól megy, nem szívesen akarok kiülni az asztaltól, igyekszem tovább maradni, de semmiképp sem addig, amíg kifolyik a szemem . Többé már nem játszom teljes időben, nem számolgatom a nyereményem, hogy kifizessem az albérletet, kölcsönöket, szóval szerencsére most már akkor szállok ki, amikor kedvem tartja. Mikor még teljes időmben játszottam, gyakran addig csináltam, amíg csak bírtam, gyakran akkor is mikor a játék már nem volt az igazi, és én sem voltam 100%. A legtöbb játék elég jó a kártyatermekben, nem kell aggódnod amiatt, hogy mi lesz, ha hazamész. Valószínű, ha másnap visszamész a játék, akkor sem lesz rosszabb.

Na, de térjünk a fő tárgyunkra, hogy hogyan mérem fel az új ellenfeleimet új asztaloknál.

Mikor beülök egy játékba, nem igazán kezdek el szisztematikusan mindenre figyelni, vagy nincsen egy „rendje” a megfigyelésnek, amit követek. Természetesen igen figyelek az első leosztásokra, és igyekszem minél többet kihámozni belőlük. Először mindig azt próbálom megérezni, hogyan játszik az „asztal”, szemben azzal, hogy hogyan játszanak az egyes játékosok. Ebben a néhány leosztásban igyekszem megfigyelni, hogy ha vadabb az asztal, kik azok a játékosok, akik hajlamosak all-in-t nyomni, vagy baromi nagyokat emelni. A játékosok pot méretű emeléseket tesznek, vagy relatíve kicsiket? Mi a „standard” emelés az asztalnál? 3-4 BB-t emelnek (és adnak meg), vagy 8-10-et?

Ezek elsőre a legfontosabb információk, mert meg kell határoznom, hogyan viszonyuljak az asztalhoz. Ha azt látom, hogy 10BB-t emelnek, amit néhányan meg is adnak, vagy gyakran all-in mennek, akkor nagyobb beülőre van szükségem (ha megengedett), és feszesebben fogok játszani preflop, amíg be nem húzok néhány nagyobb potot. Másrészt, ha észreveszem, hogy van, aki 5BB emelést megad, majd a cbetre eldobja flopnál, megpróbálok minél több kézzel emelni pozíción kívül is ellene.

Ha az asztalnál ülők ellenben rendszeresen alulméretezik az emeléseiket gyakran nagyobb beülővel szállok be és lazán játszom, elkezdek az átlagosnál nagyobb emelésekkel operálni. A siker abban áll, hogy kimozdítod a játékosokat az ő kis „komfort zónájukból”, és elkezded lopni a tétjeiket és ezzel az esélyed is megnő arra, hogy megkopassz valakit egy nem is annyira jó kézzel. (Ez ellentmondásosan hangzik, de nem az. Amikor egy játékos megpróbál reagálni a játékodra, ami kellemetlen számára, gyakrabban fogod tudni kiblöffölni, és gyakrabban fizet ki ha manipulálod a tétjeidet és figyelsz a viselkedésére.)

Tehát, ami a legfontosabb: megfigyelem az asztal stílusát, hogy hogyan játszik, és ehhez igazítom az alkalmazott stratégiát.

Ezután kezdem megfigyelni az egyes játékosokat, hogy milyen jellegzetes lépéseket tesznek. Azt hiszem $2-$5 –ös alapon is igen sok játékos játszik meglehetősen fantáziátlanul. Mondjuk weak-tight stílusban játszanak, és kis emeléssel akarnak blöffölni, ugyanakkor mégis szinte mindig náluk van a tuti, mikor lejön a nagy pénz. Én legfőképpen azokat az akciókat figyelem meg, mikor nem következetesen egy profil szerint játszanak. Valamelyik nagyobb tétet hajlamos betenni? A másik a draw-kat erősen játssza meg? Mikor gondolkozik hosszasan, vajon azon agyal, hogy milyen keze lehet a másiknak, vagy csak úgy töpreng a döntésen?

Mindig megjegyzem, ha valaki eltér a megszokottól, de a játékomat nem kezdem el rögtön ehhez a „megszokottól eltérőhöz” igazítani. Például, ha emelek preflop, majd valaki ráemelésére eldobom, aztán mutatja a 74o-t, nem kezdem el „nagy blöffölőként” kezelni addig, amíg nem látom, hogy ez nála bevett dolog, és rendszeresen teszi.

Azonban, ha azt látom, hogy valaki egy gyenge straight draw-ra all-int hív egy páros asztalon, azonnal hozzá igazodom, és nagyobb value bet-et fogok tenni ellene.

Ja igen, és mi a különbség a rossz játékos, és a jó között, aki éppen más stratégiát játszik. Az erős játékos talán eldobja egy ijesztő blöffre, vagy megadja, ha az csak egy kis része a stackjének, de sosem áll egy nagy all-in hívást egy gyenge húzólapra. Nem következtess abból, hogy hogyan játszik kevés pénzért arra, hogy mit fog tenni a nagy potért.

A másik tippem, amit a meglehetősen alacsony alapú élő játékból tanultam, hogy amit látsz, nagyjából az van nála. Ne tulajdoníts több csavart és trükköt az ellenfelednek, mint amivel valójában bír. Ha azt látod, hogy nagyon nehezen válik meg egy kéztől, ami akár lehet kifejezetten rossz döntés is, ne következtess arra, hogy gyakran megpróbál majd kiblöffölni. Valószínűleg ők túl sokszor dobnak. Hasonlóképp, ha valaki úgy játszik, mintha részeg lenne, és rengeteg potba száll be, talán tényleg részeg, és gyenge lapokkal játszik. Ne hallgass a második megérzésedre, mikor osztott ász párod van, és ismét egy őrült emelés jön mögüled. Valószínű, hogy ők nem tesznek téged semmilyen lapra, és ha esetleg nekik két pár jön le flopra, csak szerencséjük volt éppen, nem több.